Szereplők:

Helyszín: Seiko lakása.
Seiko: Jaj Fuji, én olyan szerelmes vagyok!
Fuji: Jaj de jó Seiko! Na és kibe?
Seiko: őőő izé... azt elfelejtettem. Sajnálom.
Fuji: Hú, egyszer én is jártam így! Csak én randi közben... Na és mondd, fiúba vagy lányba vagy szerelmes?
Seiko: Azt már nem tudom, nehéz róla eldönteni!
Fuji: Akkor egymáshoz illetek!
Seiko: Ha te mondod, Fuji... 
Fuji: Elolvastad azt a könyvet, amit adtam?
Seiko: Persze, de olyan furcsa az egész, mint ha visszafelé történnének az események!
Fuji: Te marha, hiszen azt hátulról kell olvasni!
Seiko: Ja tényleg, elfelejtettem!

Eközben máshol:
Kawasaki: Képzeld Hirohito! Tegnap olyan jó ötletem támadt!
Hirohito: Valóban? Mi az?
Kawasaki: Nem tudom.
Hirohito: Gondolkozz, Kawasaki!
--- 5 órával később ---
Kawasaki: Gondolkoztam!
Hirohito: És?
Kawasaki: Nem sikerült... Inkább menjünk, és rúgjunk be! Hoztál szakét?
--- Hirohito elővesz a kimonója alól egy jókora üveg szakét, és mindketten nindzsává isszák magukat. ---

Yamaha: Képzeld, Yuki Kuki! Szerelmes vagyok!
Yamaha: Mondj már valamit, Kuki!
Yamaha: Kukiiii! (De Yuki Kuki, Yamaha plüssmacija nem akar megszólalni.)
Yamaha: Kuki, mondj már valamit! Szerinted jó ötlet, hogy beleszerettem Seikóba? Még azt sem tudom, hogy fiú-e vagy lány!

(Hamarosan következik a folytatás!)

A minap stábunk megbízott egy tehetséges, de el nem ismert írót, Zolit, hogy írjon egy szép irodalmi művet. Persze Zoli nem akarja, hogy a nevét feltüntessük, így nem is áruljuk azt el.
Zoli éhbérért - egy deci vodka, meg 3 szem demalgon - dolgozik a művön, de semmi kétségünk, hogy nagyszerű alkotás fog születni! Szóval már csak napok kérdése, hogy elkészüljön a modern irodalom egyik remeke: A fiúk ma este kurvázni mennek. A címe alapján jónak hangzik. :-)

Miután drága Szájensz Bélánk, aki bár nem akarja, de még a legkomolyabb témát is idióta módon humorossá képes varázsolni, még mindig nem épült fel ezért ismét egy komolyabb hangvételű írást kapnak a tisztelt Olvasók. Ezúttal a Facebook-oldalakról teszünk közzé egy tanulmányt.

Facebook-oldalak. Ki ne hallot volna már róla? Tele van a Facebook a legkülönbözőbb oldalakkal, szinte mindenkinek van olyan ismerőse, aki kisebb-nagyobb oldalt irányít. Ez idáig szép és jó, elvégre erre való az Internet, hogy mindenki szabadon készíthessen és közzétehessen tartalmakat. A gond ott kezdődik, amikor egyesek ebből baromi nagy presztízskérdést csinálnak, hogy kinek "hány lájkos" oldala van. Egyrészt ez már önmagában elég gáz, hogy vannak, akik ettől érzik hű de nagynak magukat, másrészt alább rávilágítunk, hogy egy oldalnak a színvonalát baromira nem az tükrözi, hogy hányan lájkolták. Mióta pedig kvázi fizetőeszközzé vált bizonyos körökben a Facebook-oldal, pláne nem mondhatjuk azt, hogy egyenes arányban áll a lájkolók száma sem az oldal minőségével, sem az admin (gy.k.: aki az oldalt vezeti, tartalommal látja el, stb.) képességeivel. (Talán hallottuk már, hogy ismerősünkkel előfordult, vagy netán velünk, hogy valaki tízezer lájkos oldalt ad, ha cserébe legépeljük a szakdolgozatát, vagy ad egy "ötezres" oldalt, ha egy hétvégi kamaty erejéig kölcsönadjuk a lakást.)
Valóban minden lájkolónak tetszik az oldal?
Elérkeztünk a kulcskérdéshez: miért is lájkolták az adott oldalt? Most azt gondolhatnánk, hogy egyértelműen azért, mert tetszik nekik az oldal. Hát egy lótúrót! Persze, igen, jobb esetben azért, de nagyon sokan marhára nem ezért. Akkor mi másért? Eláruljuk: mert valaki (közvetlen vagy közvetett módon) megkérte rá. "Te figyelj, megírod a földrajz beadandómat? Holnapra kéne, jegyet kapunk rá, és semmit nem tudok. Cserébe szerzek száz lájkot az oldaladra." Meg hasonló okokból. Persze, "vak tyúk is talál szeget" alapon a "bér-lájkolók" között is lesz olyan, akinek tényleg tetszik az oldal, de ez - az oldal stílusától és tartalmától függően - csak a lájkolók 1-10%-a.
Kicsit beszédesebb mérőszám az, hogy egy-egy bejegyzést átlagosan hányan lájkolnak. Nyilván a manipulatív bejegyzéseket ("ha nem lájkolják ötszázan, megszüntetem az oldalt", "lájk ha nem nem vagy hülye", meg hasonlók) nem számítjuk bele, az ezekre adott lájkok csupán azt mutatják, hogy a látogatók mennyire befolyásolhatók vagy hiszékenyek. De egy normális bejegyzés lájkolóinak száma már megmutat valamit. Azonban ez sem mutatja meg objektíven egy oldal minőségét. Érthetően megfogalmazva: attól, mert valaki összekunyerált százezer lájkolót, akik közül véletlenül 200 embernek (azaz 0,2%-nak) tényleg tetszik az oldal, attól egy "százlájkos" bejegyzés még nem lesz menő.
Sokkal jobban jellemzi egy oldalt, hogy egy bejegyzésre az összes lájkoló mekkora hányada kattan rá. Persze, most nem a 3-4 lájkolót (saját magunk, barát/barátnő, kistesó, haver) összeszedő oldalakra gondolok, de azért ez úgy 50-100 tag fölött már elég jól mutatja, hogy mennyire minőségi az oldal. Ezt kiszámolni nem nagy művészet (még annak sem, aki matekból kicsit gyengébb): el kell osztani az adott bejegyzésre érkező lájkok számát azoldal lájkolóinak létszámával, majd beszorozni százzal. Ezáltal kapunk egy szép százalékos értéket. Ezt kiszámoljuk jópár bejegyzésre, és máris megkaptuk az oldal "valós tetszési indexét". (Persze akiknek tényleg tetszik egy-egy bejegyzés, írás, kép, link, azoknak csak egy része - kb. negyede-ötöde - fogja azt ténylegesen is lájkolni, de itt már nincsenek nagy eltérések, meg hát azt, hogy most valami kinek tetszik, meg kinek nem, azt nem lehet objektíven mérni, szóval ezt az értéket nyugodtan használhatjuk az oldalak jellemzésére.) Ahol ez az érték 10% fölött van, arra azt mondhatjuk, hogy baromi jó oldal. (A jót itt olyan értelemben kell érteni, hogy az oldal lájkolóinak tényleg tetszik. Az már más kérdés, hogy a "tömeg" sokszor pont a gagyi termékekre bukik, a valódi értékre már kevesebben vevők.) Olyan 2-10% között szintén jónak mondható az oldal. 1-2% körül nem rossz, de azért lehetne jobb is. 1% alatt már azért el kell gondolkodni, hogy tényleg jó-e minden, vagy netán valamin sürgősen változtatni kéne. Persze, attól nem kell félni, hogy tömegesen "visszavonják a lájkot" az oldalról, ugyanis amit egyszer valaki lájkolt, azt nagyon ritkán fogja visszavonni, még akkor is inkább csak figyelmen kívól hagyja, ha egyáltalán nem tetszik neki. 0,1% körül, vagy az alatt pedig elég komoly gondok vannak. Gondoljunk bele: a látogatóknak alig egy ezrede nyilvánítja ki, hogy valami tetszik? Ez gáz. A "de menő vagyok, nekem százezres oldalam van" kijelentés máris nem hangzik annyira menőnek, ha hozzáteszik, hogy "abból 200 embernek valóban tetszik is".
Mesterségesen felpumpált oldalak
Szintén gyakori jelenség, hogy valaki indít egy oldalt, aminek önerőből lenne vagy 30-40 lájkolója, de történetesen az illetőnek van egy (érdek)barátja, aki rendelkezik egy "többtízezres", összekunyerált oldallal, aki bizonyos szívességekért cserébe kiírja "linkcserére", amit aztán a lehető leggusztustalanabb módon képes végrehajtani. Láttam jónéhány olyan oldalt, ami fél év alatt többszázszor "költözött el". (Aki nem értené, hogy miről van szó: kiírja, hogy "az oldal elköltözik ide: <és itt jön a felfuttatni kívánt oldal linkje>", persze semmi nem költözik sehová, csak így próbálja szándékos megtévesztéssel rávenni az emebreket, hogy azt az oldalt is minél többen lájkolják.) Azt hiszem, az ilyen oldalak tulajdonosainak sincs mire büszkének lenni.
Saját tartalmak aránya
Egy újabb érdekes kérdés, hogy egy oldal tartalmának mekkora része saját készítésű? Persze, egy oldal nem csak akkor lehet jó, ha csak saját anyagokat tesz közzé (persze szükség esetén, ha nem valami "közkincsről", vagy évek óta terjedő dologról van szó, azért illendő a forrást megjelölni...), de azért valamelyest jelent valamit, ha egy oldal minél nagyobb mértékben képes saját kútfőből meríteni.
A leglehangolóbb, amikor egy oldalon szinte csak olyan viccek, idézetek, "bölcsességek" bukkannak fel, amiket az utóbbi két hétben kb. 10 másik oldalon, meg 150 ismerősöm üzenődalán láttam kiírva. Ennél talán csak az gázabb, amikor egy közismert - vagy épp máshonnan lenyúlt - képet agyonvízjelezve, saját alkotásnak címkézve kiraknak, majd halálosan felháborodnak, ha ugyanazt (az egyébként többezer oldalon fellelhető képet) máshol is meglátják.

Zárásként pár szó szegény Szájensz Béláról.
Nem tudjuk, hogy dicső munkatársunk egyáltalán teljesen fel tud-e épülni valaha. Tavasszal, mikor Bélánk egy bányásztáborban volt, először mineroidózissal kellett kórházba szállítani, majd egy jókora szilíciumtömb esett a fejére, állítólag véletlenül. A sérülésekből hamar fel is épült, azonban olyan lelki megrázkódtatásokon ment keresztül, hogy szegény teljesen becsavarodott. Jelenleg erős antidepresszánsokat, és naponta kb. egy marék nyugtatót kap, de szegény így is nagyon maga alatt van. A kezelőorvosa szerint ha nagy szerencséje van, novemberre talán felépülhet annyira, hogy néha besegítsen a munkára, de még jó ideig tartózkodnia kell a komolyabb megterheléstől. Teljes felépülése akár éveket is igénybe vehet.

Kedves olvasók! Ifjú munkatársunk, az emberi kapcsolatok szakértője, Juan Antonio de la Costa jóvoltából olvashatják eme, tőlünk kissé szokatlan írást.

Kamubarát: olyan személy, aki bizonyos időszakban és/vagy állapotban nagyon jó barát, de mihelyett a körülmények változnak, talán még azt is elfelejti, hogy valaha ismert. Ezen kamubarátok alaptípusait vesszük szemügyre alább.

1. típus: a szarban hagyó. Jellemzője, hogy nagyszerű barát, de csak a boldog, nyugodt, kiegyensúlyozott napjaidban. Amikor valami gebasz van, amikor segítségre szorulnál, amikor valaki megbánt, ő gondolkodás nélkül faképnél hagy. Azt is elfelejti, hogy valaha barátok voltatok.

2. típus: a depis önző. Jellemzője, hogy addig nagyszerű barát, ameddig te szarban vagy. Remek társ a bajban, de mihelyett valami jó történik veled, átmegy vérszomjas ellenségbe. Ha boldogabb vagy nála, egyenesen halálos ellenségnek tekint.

3. típus: a kihasználó. Jellemzően búskomor időszakokkal tarkított életű egyén, aki nagyon jó barát... addig, ameddig segítesz neki a szarban. Mihelyett beköszönt nála a boldogság, igyekszik megszabadulni tőled.
Képes hibridizálódni a másik két típussal.

Ennyi lett volna eme írásunk.

Nem, kedves Olvasók, nem akarjuk kritizálni az újságírókat (még annak ellenére sem, hogy legtöbbjük magasról baszik a magánszférára, illemre, és egyáltalán a minimálisan elvárható emberségre). Nem velük van a bajunk. (Illetve dehogynem, kimondottan nagy bajunk van az ember magánszférájába böszme módon befurakodó, pofátlan, illedelmes, szép szóból nem értő, szenzációhajhász söpredékekkel.) De az igazán sznob dolog, hogy egyes iskolákban (igen, az amúgy nagy hírű, de oktatási minőségben egy rosszabb szakmunkásképzőt durván alulmúló színvonalú intézményekre gondolunk) jobb esetben szakkör, rosszabb esetben fakultatív foglalkozás kereteiben már tanítják is eme "hogyan legyünk öntelt sznobok" tantárgyat. Nyilván, ez nagyon fontos, evidens, hogy ezrek fognak évente a médiában elhelyezkedni.
De még ha jól végeznék a választott hobbijukat! De nem! Készítenek egy kb. ötödikes szintű fogalmazást, és máris ők a nagy újságírók. Kezükbe kerül egy mikrofon, és máris nagy riporternek képzelik magukat. Arról ne is beszéljünk, ha megkaparintják az apuci által vett csúcsszuper kamerát. (Mert az ilyen helyekre ugyebár vagy pénzes szekták nyomják be a gyerekeiket, vagy újgazdag "ész nuku, pénzt meg valahonnan összeörökölt" szülők gyerekei járnak.
Eddig még semmi komolyabb baj nincs. Az, hogy a suliújságban megjelenik pár cikk, melyre egy jobb ízlésű magyartanár rögvest 6 elégtelent bevágna, az mellékes. Még az is elnézhető, amikor a sulirádióban a pösze, raccsoló, selypítő sznob kislány idétlenül hangsúlyozva, affektálva, nyelvtani hibákkal és téves szóhasználattal teletűzdelve elmondja a mondandóját. De ha netán még a városi rádióba is bekerül, attól nem tudjuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk. 
Persze emellett az alapvető tudásuk olyan, mint az akváriumomban heverésző teknősbékáé, de ez ugye nem számít. Pedig jobb lenne, ha ehelyett inkább a matek, magyar, kémia, fizika, biosz, logika, és informatika tankönyveket bújnák. (Utóbbit már csak azért is, hogy esetleg megtanuljanak kezelni egy akármilyen hangszerkesztő programot, hogy a felvételeikből azt az állandó idióta háttérzúgást levegyék.)
De ez túl nagy kérés nekik. Azon meg sem lepődünk, hogy egy nullára redukált másodfokú egyenletet képtelenek megoldani, de hogy az is kemény fejtörést okozzon, hogy egy 6×9 méteres terembe hány négyzetméter járólap szükségeltetik, az már kicsit abszurd. De ez nem lényeg, csak tudják (szarul) használni apuci kameráját...

Vlagyimir beszámolója néhány Homo Sapiens Curvuiensis horda ívási szertartásairól.

Sajnálatos módon a mai napon Ealterssont megviselte a legutóbbi eset, így ő is kiesett a munkából. Mária néninek még mindig nem sikerült az elmeotthonból meglógnia, így ma sem számíthatunk nélkülözhetetlen segítségére. Lao, Jancsika, valamint Juan pedig egy, a közelben felvert megfigyelőtáborban végeznek tudományos számításokat és méréseket, így ma magam maradtam.

Magam maradtam tehát. Követtem néhány, magukat intelligens gimnazistáknak tituláló entitást, bár megfordult a fejemben, hogy milyen gimnáziumban felvételi kritérium a curvuiensis gén megléte? Mindenesetre követtem őket. A sátruk mellett próbáltam elbújni, bár a sátrukat körülvevő hányás, vizelet, széklet és spermium keverékéből álló sűrű massza elvette tőle a kedvemet. (Nyilván eme anyaggal jelölik meg a területeket. Mint amikor a kutyák körbepisálják a területüket.)
Sajnos a megfigyelésem kudarcba fulladt, amikor három meghatározhatatlan fajú, félelmetes entitás üldözőbe vett. Aztán rájöttem, hogy az csak Skrillex és két rajongója volt.

Ennyi a beszámolóm a mai napról, remélem, holnap már a többiek is írnak valamit, mert én már nagyon unom!

Jegyzőkönyv a soproni ufóvadászat első napjáról.

Kedves olvasók, összefoglalva: ma semmi rendkívüli nem történtm majd talán holnap! Mi addig a közelben letáboroztunk, a tekintélyes méretű feromonfelőt követve úgyis könnyen rátalálunk az itt táborozó élienekre. Jó éjszakát mindenkinek!

Elérkezett az ufóvadász stáb utolsó tagjának bemutatkozása is.

Név: Csang Lao-Sing
Életkor: 40
Foglalkozás: kínai árus
Fő tartózkodási helyei: 8. kerület; kínai piac
Lao bácsiról semmit nem tudunk, de biztos, jó szolgálatot fog tenni a csapatban.

Most pedig készülődés, reggel indulunk Sopronba!

Folytassuk hát a bemutatkozásokat!

Név: Jürgen Waltersson
Életkor: 35
Foglalkozás: betanított hómunkás
Fő tartózkodási helye: ismeretlen
Jürgen egy dán-német családból származó bevándorló, aki a jobb élet reményében a ködös, büdös Dániából az USA-ba akart volna emigrálni, de valamit elnézett a térképen, így Beloiannisz határában találtak rá a helyi, gazdasági válságtól nem épp vidám görögök. Ezután letelepedett ott, Beloiannisz faluban, ahol azóta is egy helyi látványosságnak számít. Próbálna eljutni Amerikába, de nincs rá elég pénze, és egyelőre nem is túnik úgy, hogy lesz, ezért jobb híján ufóvadászként és jósként tevékenykedik.
Szakmai tapasztalata: szelleműzés Apollón néni pajátájában.
Habár vacilláltunk, hogy bevegyük-e a stábba, végül mégis helyet szorítottunk neki, mondván egy külföldi tehetség alkalmazása még az előnyünkre lehet.

Már csak egy tag bemutatása hiányzik, melyet a legközelebbi írásunkban találhatnak meg!

Figyelem! Már csak 12 nap van a Nagy Soproni Ufóvadászatig!

Következzék az ufóvadász stáb harmadik tagja!

Név: Kovács "Koczka" Jancsika
Életkor: 16
Foglalkozás: nincs (informatikai szakközépiskolai tanuló)
Fő tartózkodási helye: a szémítógépasztalának 2m-es körzete
Jancsika a csapat legfiatalabb, legenergikusabb és legelcseszettebb kinézetű tagja. Miután matekból is megkapja a kegyelemkettest, azonnal csatlakozik stábunkhoz, addig azonban szegénynek még tanulnia kell.
Szakmai tapasztalata: nincs, de mindent tud a Goa'uldokról, andoriaiakról, középfokon beszél klingonul és romulánul, valamint fejből tudja a galaxis delta-kvadránsának csillagtérképét. Fejből tudja a fontosabb lakható bolygók 7 ékzáras kódját. Hogy ez mire jó, arról fogalmunk sincs, de nem baj, ha van egy ilyen okostojás is a csapatban.

Folytassuk hát az ufóvadász stáb bemutatását!

Név: Athenosz Mária
Életkor: ránézésre 150, a kezelőorvosa szerint 78
Foglalkozás: nyugalmazott takarító
Fő tartózkodási helye: a hírhedt Taigetosz Pereme elmeotthon, illetve ha sikerül megszöknie, akkor annak a 3 km-es környezete
Mária 1934-ben született, nyilas apától és szűz anyától. A II. világháborúban a legenda szerint ejtőernyősként a honvédség alkalmazásában állt, szerintünk azonban nem. Ezután főállású takarító munkát vállalt, egészen nyugdíjazásáig. 16 éve a Taigetosz Pereme elmeotthon lakója.
Szakmai tapasztalata:
Lakótársai szerint ha jó formában van, Mária naponta 18-20 ufót, szellemet, kísértetet, és egyéb paranormális objektumot is észlel. Titokban az intézmény mellékhelyiségében ufó-elhárító bázist épít, melyet nagy bosszúságára a főorvos úr mindig tönkre tesz. Többször zombit is látni vélt, de ilyenkor az ügyeletes orvos rendszerint megnyugtatja, hogy az csak Jolán néni a szomszéd kórteremből.
Szakmai tapasztalata alapján Mária ideális munkatárs egy kiadós ufóvadászatra.

Ahogy ígértük, ezennel bemutatjuk az ufóvadász stáb elsőtagját.

Név: Vlagyimir Szergejevics Sztahanov
Életkor: nem tudta megmondani
Foglalkozás: nyáron munkanélküli, télen kazánfűtő
Fő tartózkodási helye: 49. számú ÁFÉSZ italbolt 20m-es környezete
Vlagyimir, az egykori szovjet kiskatona még a szocialista rendszerből maradt ránk. Nem sokkal a szovjetek kivonulása után Vlagyimir visszatért, hogy hű szerelmét, Arankát feleségül vegye. Aranka azonban ekkorra már gyermekáldást várt Józseftől, a helyi postástól. Vlagyimirnek hazautazni már nem volt pénze, így letelepedett itt, a 49. számú italbolt mellett.
Szakmai tapasztalata:
A környék lakossága szerint - különösen a helybeli tömegrendezvények alkalmával - Vlagyimir rendszeresen azonosítatlan, sokszor mások számára láthatatlan objektumokat lát. A helyi szüret másnapján 3 napra eltűnt, saját visszaemlékezései szerint egy intergalaktikus csatacirkálón tartották fogva a goa'uldok. Ezen tapasztalatai kitűnő munkatárssá teszik őt.

Bizony, kedves Olvasóink, már csak alig több, mint 3 hét, és indul a szenzációs, minden eddigi munkánkat felülmúló sorozatunk, az

Ufóvadászok!

Tudományos stábunk éjt nappallá téve dolgozik azon, hogy Önök a lehető legpontosabb és legalaposabb információkat kapják a feltételezetten köztünk élő idegen entitásokkal kapcsolatban! Azonban addig sem maradnak olvasnivaló nélkül, következő írásainkban bemutatjuk az Ufóvadász stáb tagjait!

Kedves Olvasók! Habár Béla még jó ideig nem tud segíteni nekünk, mi attól még keményen dolgozunk, és eme kemény munka eredménye egy új sorozat:

Ufóvadászok

Hamarosan csak itt, a Perverz Tudományon!

Vigyázat, komolytalan! :-D

Kedves Olvasók! Bizonyára tudják, hogy legproduktívabb munkatársunk, a méltán híres Szájensz Béla épp gyengélkedik, az elmeosztályon szegénybe tucatszámra tömik a Seduxent, 24 órás megfigyelés mellett lekötözve tartják egy rózsaszín rácsos ágyban. A főorvos szerint nyár végére fel is épülhet. Mi azonban addig sem tétlenkedhetünk, így bár kevéssé hatékonyan, de nekiláttunk  a munkának.
Hans Walterhasser és Juan Antonio de la Costa kutatási eredményeit látják.

Modern világban élünk, manapság szinte mindenki használ mobiltelefont, számítógépet, internetet, e-mailt, MSN-t, chatet, miegymást. Legtöbbünknek a Facebook nevű közösségi oldalon is van profilja. Egy ilyen létrehozása nem igényel különösebb szakértelmet, azonban tapasztalatunk szerint sokaknak még ez is nagyon nagy kihívást okoz. Ezért született meg ez az írás, hogy segítsünk a mentálisan rászorulltaknak.

Nézzük csak, mi okozhat gondot egy adatlap kitöltésénél?

1. A név.
Sokan biztos, most visítva röhögnek, hogy ezen mégis mi a nehéz? Nos, mi is visítva röhögtünk, holott a helyzet inkább siralmas, mint mulatságos. Sokan nem tudják, hogy a név egy vezetéknévből, és egy, vagy kettő keresztnévből áll. Nem, nincs benne semmiféle alacsony intelligenciaszintet sugalló köszönési forma, sem létige. Nagy kezdőbetűvel írjuk, és először a vezetéknév, utána a keresztnév következik. (Igen, akkor is, ha külföldi weboldalról van szó. Gyengébbek kedvéért: a fiókbeállításoknál meg lehet adni a névsorrendet is. Ki lehet próbálni!)

2. Szülőváros, jelenlegi város.
Ez sem tűnik túl bonyolultnak, mégis sokan elhibázzák a kitöltését. A szülőváros annak a helynek a neve, ahol édesanyátok a világra hozott. Ezt általában sikerül kitölteni. A nagyobb gond a jelenlegi várossal van. Ide annak a helynek a neve kerül, ahol jelenleg laksz, és/vagy ami a lakcímkártyádon is szerepel. Nem, nem, nem annak a helynek a neve, ahol élni szeretnél, nem is a kedvenc focistád/énekesed/színészed lakóhelye, és nem is a kedvenc városod. Ha történetesen nem városban laksz, akkor is add meg a lakóhelyed nevét, legyen az akár falu, akár tanya, akár egyéb valami.

3. Születésnap.
A te születésnapod, nem nagyanyádé, nem a pasidé, és nem is a szomszéd srácé! Ha 14 éves vagy, akkor sem 1915 a születési éved!

4. Nyelvek.
Jaj kedves olvasók, neeem, nem azt kell felsorolni, hogy milyen nyelvek tetszenek neked, vagy hogy a kedvenc színészed/énekesed/stb. milyen nyelven beszél, és nem is azokat kell felsorolni, amilyen nyelveket be tudsz mutatkozni, és a "szeretlek"-et el tudod mondani. Ide csak azokat a nyelveket kell felsorolni, amelyeken el tudsz igazítani egy vadidegent az utcán, amelyeken egy épkézláb e-mailt meg tudsz írni, valamint egy újságcímet el tudsz olvasni. Szóval ne a szuehélit írd be, hacsak tényleg nem beszélsz azon nyelven! (Úgysem... sokaknak még a magyar is nehezen megy.)

5. Családi állapot.
Elérkeztünk a legkritikusabb ponthoz, persze pár alapvető szabály betartásával ezt sem fogjuk elcseszni. Alapszabály, hogy ameddig nem járunk senkivel, és nincs, vagy nem volt házastársunk, mindaddig az "egyedülálló" a helyes választás. Jaj aranyom neem, attól, mert a Pistike köszönt neked tegnap, még nem állsz vele kapcsolatban. Nem drágám, nyitott kapcsolatban sem!
Kapcsolatban csak akkor vagy, ha történetesen jársz valakivel. (Járásnak egy kapcsolatot csak onnantól számíts, miután mindketten szeretitek egymást, és legalább egyszer csókolóztatok már!) Ha egy kapcsolatnak vége szakad, akkor nem leszel sem elvált, sem özvegy. Akkor sem, ha nagyon szeretted őt! Ugyanígy, akkor sem leszel özvegy, ha álmaid hercege/hercegnője (mindenki válassza ki a megfelelőt neme és preferenciája szerint) visszautasít.
Nyitott kapcsolatban akkor vagy, amikor jársz valakivel, de liberális elvektől vezérelve emellett kitekintgettek a kapcsolatból. Most nem szállnék vitába, hogy ez mennyire jó vagy rossz, mindössze leszögezném: attól, mert te szeretsz valakit, de ő cseszik rád, az még nem lesz kapcsolat, még nyitott kapcsolat sem!
A bonyolult kapcsolat az végülis kapcsolat, csak amolyan folyton összeveszős, hol együtt vagytok, hol nem. Értitek? Nem azt jelenti, hogy jaj, de tetszik valaki, de még csak köszönni sem akar!
Házasságról meg csak akkor beszélhetünk, ha azt törvény (vagy esetleg egyház) is annak ismeri el. Neem kicsikém, attól, mert a Gizikével nagyon szeretitek egymást, még nem lesztek házasok!

Kedves olvasók! Még bőven lenne miről írni, azonban Juan már elfáradt írni, így most befejezzük eme tanulmányt. Reméljük, hogy művünk hasznukra lesz, és ezentúl sokkal szakszerűbben töltik ki a Facebook adatlapjukat!

Kedves olvasók!
Sajnálatos módon Szájensz Béla állapota váratlanul kritikusra fordult, ezért nem tudott visszatérni a bányásztáborba. Lábadozása hónapokig is eltarthat, jobbulást kívánunk neki!

Ezennel közreadjuk Béla beszámolóját a harmadik napról. (A második napról sajnos nem küldött beszámolót, akkor ugyanis enyhe mineroidózissal a közeli kórházba szállították. Egy alapos neomagnolos fürdő azonban kigyógyította eme szörnyű kórból.)

Béla vagyok. Végre kiszabadultam a kórházból, ezentúl megfogadtam, hogy soha nem érintek meg egyetlen toxikus, szilíciumsalakkal vastagon bekent bőrű, intenzív szagú bányászt sem. Majdnem belepusztultam, a kültakarója egyszerűen marta a kezemet, majd súlyos lázzal és heveny rókázási ingerrel azonnal beszállítottak a srügősségire.
De most újra itt vagyok, bár jóval óvatosabban, mint múltkor. Reggel egy hatalmas csokor seggszagú bányavirágot kaptam, feltételezhetően attól a szilíciumporos arcú Csubakka-csajtól. Mint megtudtam, az ő kutúrájában (már ha ezt kultúrának lehet nevezni) az érintés házassági ajánlatot jelent. Nem győztem kimagyarázni magam, hogy eszem ágában sincs házasodni egy olyasvalakivel, akinek még a tíz méteres környezete is halálosan toxikus. Szegényke erre visszavonult a sátrába - melynek tartószerkezetét már kikezdte a sav -, a rozsdás arcú lakótársam szerint valami harci rituáléra készül. A legenda szerint ha egy szőrös bányászlány egy férfiúra szemet vet, az vagy összeházasodik vele, vagy kínok kínjával hal. Bár ahogy nézem szegény párát, vele mindkét lehetőségnek ugyanaz a kimenetele. Ezt megakadályozandó kitakarítottam a sátrat, a fekhelyemet vastagon beáztattam neomagnolos vízbe, továbbá a lábtörlőt felszórtam szódabikarbónával. Nem lesz nehéz kicselezni, ugyanis az agya kb. akkora, mint egy fél pulikutyáé.
A holnapi napon kiderül, mit tervez ellenem Csubakka földi nagykövete. Ha valamit nem kapok el addig, akkor hamarosan újra jelentkezek! Béla vagyok.

Most kaptuk a hírt, hogy szegény Bélát súlyos sérülésekkel kórházba szállították. Véletlenül a fejére esett egy hatalmas szilíciumtömb. Ezúton is jobbulást kívánunk neki!

Tudományos stábunknak ismét szenzációs ötlete támadt: a mindig bátor Szájensz  Bélát ezóttal egy bányásztáborba küldtük. Egy hetet fog eltölteni egy külszíni bánya szomszédságában, harminc igénytelen egyedi stílusú bányásznövendékkel. Lássuk hát az első nap után Bélánk beszámolóját:

Béla vagyok. Korán reggel megérkeztem a táborba, ahol egy mosdatlan bányászhölgy és egy legyek által belepett, szénporos arcú bányász úriember elkalauzolt a sátramba. Hárman vagyunk abban a sátorban, egy külszíni szilíciumbányász srác, egy rozsdás arcú gnájszbányász, meg én, Béla.
Miután lepakoltam a masszív seggszagtól és tömény piaszagtól bűzlő sátorba, felderítettem a terepet. A kantinban megismertem egy csodaszép érdekes arcú, jó illatú messziről bűzlő, savas lehelletű, szilíciumporral vastagon kisminkelt leánnyal.
Eme leány olyan különleges volt, egyből megragadott a látványa. Testét vastag prém borította, melyet még maga Csubakka is megirigyelt volna. Fogai az evolúció csúcsát képviselik: a két szexi metszőfoga egymással 32,8°-os szöget zár be, emellett speciális alakjuknál fogva dugóhúzóként is funkcionálhatnak. Testét vastagon borítja valami savas bevonat, mely megvédi a környezet káros anyagaitól, illetve távol tartja magától a legtöbb élőlényt. Az agyi teljesítményéről inkább nem akarnék elhamarkodott következtetéseket levonni, bár nem sok jóra számítok azok után, hogy az étkezőben villával ette a levest, és késsel próbált magának egy szeletet vágni a teából. A modern technikának hála, lenyomoztam a facebook-adatlapját. Ott profilképnek egy fekete négyzet volt beállítva, amit hosszas elemzés után rájöttünk, hogy nem paintben csinált - mint midnen más, kicsit is értelmes ember -, hanem bezárkózott este a wécébe, lekapcsolta a villanyt, és ott lefényképezte magát a telefonjával. Gratulálok neki a szenzációs kompetenciájához és agyi teljesítményéhez!
A következő napokban erről a hölgyről entitásról fogok lehetőségeimhez mérten minél többet megtudni.
Béla vagyok.

Eközben a bányászlányka naplójából:

Ma be költöztem a táborba ahol mindenki oan gonosz vólt. Kinevettek amiért nem tuttam hogy hogyan kell használni a villát. =( De láttam egy naon cukker pasit is OwO egész nap engem bámult szerintem tetcem neki sőt lehet meg fogja kérni a kezemet OAO :3
Az a baly hogy sztem kicsit sokacsaka a távolság közöttünk mert ő az orrszág másik feléböl jött de nem baj mert ahogy egyik szép régi hevimetál sláger mondgya:  a távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre: a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli, csak remélem nincsen itten tüzolttó.

Ez volt a mai beszámoló, már várjuk Bélánk holnapi jelentését!

A fényképezés

Tambakosz Bizbasz és Szájensz Béla közös rovata.

Kedves Olvasóink! Most egy, a szokottnál tudományosabb hangvételű cikksorozat első részét olvashatják. Célunk felderíteni és kielemzni az újgazdag sznob körökben napjainkban elterjedt, vagy terjedőben levő hobbikat. Lássuk tehát!

A fényképezés. Nem, kedves olvasó, nincs semmi bajunk a fényképészekkel és fotóművészekkel, mint ahogy azokkal sincs semmi bajunk, akik megörökítik a környezetük eseményeit, vagy csak úgy kedvtelésből fényképeznek. Most nem róluk lesz szó. Azokat vesszük górcső alá, akik csekély tudásuk és nulla tapasztalatuk mellett, önmagukat baromi nagy művésznek tartva hirdetik, hogy mennyire nagy fotósok.

Kialakulásuk és egyedfejlődésük

Rendszertanilag magukat Homo Sapiens Invictusnak gondoló Homo Sapiensek, ritkábban Homo Sapiens Insapiens vagy Golemus egyedek művelik ezt a hobbit. (Forrás: Szájensz Béla: Emberhatározó.) Egyedfejlődésük során az első tizenakárhány évben rendszerint semmi eltérés nem tapasztalható a normális Homo Sapiens egyedekhez képest. Első mentális defektusuk akkor alakul ki, amikor apuci (vagy anyuci) karácsonyra vesz nekik egy baromi drága, csúcskategóriás fényképezőgépet. Ezen felbuzdulva rögvest magukat nagy művésznek és profi fotósnak titulálják, majd megteszik első, bátortalan lépéseiket a pocsék fotók készítése felé vezető rögös úton.
Fontos megemlítenünk a technikát, melyet a fényképek készítésekor használnak: készítenek egy kicseszettül elrontott beállítással készült képet, melyet Photoshopban próbálnak alakítgatni (mely használatához intelligenciájuk már túl alacsonynak bizonyul, de azért próbálkoznak...), majd végül a 3 órányi kemény munkával (melyhez jópár, Photoshophoz kicsit értő ismerős segítsége is szükségeltetik) elhelyezik primitív kinézetű, paintben 2 perc alatt leutánozható logújukat, ezzel hirdetve önmaguk "zsenialitását".
Fényképeik fő témája - a valódi fotóművészekkel ellentétben - általában valamelyik, kellően sok Homo Sapiens Curvuiensis génnel megáldott, és a fényképezés előtt jócskán előre mumifikált ismerős, barátnő, osztálytárs, stb. fényképezése, melyhez a magát fotómodellnek tituláló ribi természetesen a férfimagazinokból és pornófilmekből elsajátított pózok és arckifejezések teljes tárházát képes nyújtani.

A hobbi műveléséhez szükséges hozzávalók

• Baromi drága, csúcskategóriás fényképezőgép
• Koszos lepedő, elfedni a szoba falát és az ott egymés mellett békésen megférő Mickey egér, Donald kacsa, SP, valamint Miley Cyrus képeket.
• Exhibicionista hajlamokkal rendelkező barátnő, ismerős
• 3 doboz smink
• Adobe Photoshop
• Számítógépekhez kicsit értő ismerős, aki letölti, feltelepíti és crackeli a Photoshopot

Tudományos stábunk tanácsa eme hobbi művelőihez, a továbbfejlődésük érdekében

Vegyetek vissza kicsit az arcotokból, attól még nem lesztek sem profi fotósok, sem művészek, hogy valaki vett nektek egy csúcskategóriás fényképezőgépet.
Tanuljátok meg annak a rohadt fényképezőgépnek az alapvető beállításait! Ilyenekre gondolunk: fókusz, zársebesség, fényérzékenység. Ha már ezeket ismered, és tudsz nagyjából jó képet készíteni, még akkor sem mondhatod magad fotóművésznek, de legalább a képeid nem lesznek annyira igénytelenek. Mozduljatok ki egy kicsit, és ne csak a kikent csajszi erotikus pózolásait fényképezzétek! Itt a tavasz, számos téma akad a természetben, amit le lehet fényképezni.
Összefoglalásul: nem attól lesz valaki jó fotós és/vagy művész, mert be tud nyomni a masinán egy gombot, meg utána Photoshopban úgy, ahogy helyre tudja pofozni a képet. Legyél tisztában az eszközzel, válassz valami értelmes témát, és próbálkozz minél jobb képeket készíteni! Igyekezz úgy elkészíteni a képet, hogy a lehető legkevesebb korrekciót kelljen utána elvégezni rajta! Ha pedig ez már marha jól megy, akkor megpróbálkozhatsz pár művészibb témával is, és csak ezután kezdd el a (lehetőleg nem valami gagyi, XYphoto jellegű) logódat kitenni a képekre!

Most kaptuk a hírt, hogy méltán híres munkatársunk, a mindig bátor Szájensz Béla súlyos sérülést szenvedett. Tegnap kicsit felöntött a garatra, aztán az ivóból hazafelé botorkálva meg akart szodomizálni egy pulikutyát. Sajnos a sötétben nem látta, hogy melyik a kutya eleje és melyik a vége, így aztán kicsit rossz helyen próbálkozott, amire a kutya egy határozott és erős harapással válaszolt.

Béla jelenleg kórházban fekszik, és ezekben a pillanatokban is a visszavarró műtétjét végzik. Előre láthatóan akár hónapokig is tarthat a felépülése.

Bemutatjuk a Rektális Szerzetes Rend nevű együttest. Amikor meghallgattuk (pontosabban Béla hallgatta meg, aztán miután ezek után is nagyjából ép elmeállapotban tudott maradni, úgy döntöttünk, mi is meghallgatjuk), nem tudtunk mit mondani. Ez valami borzalmasan szar. Aztán miután Fluor Tomi CD-jét meghallgattuk (köszi Dzsoni, hogy kölcsönadtad a CD-t), rájöttünk: hajszálnyival, de rektális barátaink felülmúlják Fluor Tomi színvonalát. A dalok szövegét tekintve mindenképp.

Ízelítőül néhány cím a számaik közül:

• Az elfhercegnő véres bosszút esküdött
• Összefostam a plafont
• Eddig te szartál a wc-be, most a wc szarik beléd
• Ha meghúzzák a fanszőröm, eltörik a lábujjam
• Taposd a szart!

Annak, akinek ez még nem vette el a kedvét, az alábbi linken meghallgathatja eme gyönyörű számokat, sőt, még ennél jóval többet is!

rockerek.hu/zenekarok/Rekt%E1lis%20Szerzetes%20Rend

 - Honnan tudni, hogy egy prosti kiöregedett? 
 - Rácsúszik a bárszékre.