Miután drága Szájensz Bélánk, aki bár nem akarja, de még a legkomolyabb témát is idióta módon humorossá képes varázsolni, még mindig nem épült fel ezért ismét egy komolyabb hangvételű írást kapnak a tisztelt Olvasók. Ezúttal a Facebook-oldalakról teszünk közzé egy tanulmányt.
Facebook-oldalak. Ki ne hallot volna már róla? Tele van a Facebook a legkülönbözőbb oldalakkal, szinte mindenkinek van olyan ismerőse, aki kisebb-nagyobb oldalt irányít. Ez idáig szép és jó, elvégre erre való az Internet, hogy mindenki szabadon készíthessen és közzétehessen tartalmakat. A gond ott kezdődik, amikor egyesek ebből baromi nagy presztízskérdést csinálnak, hogy kinek "hány lájkos" oldala van. Egyrészt ez már önmagában elég gáz, hogy vannak, akik ettől érzik hű de nagynak magukat, másrészt alább rávilágítunk, hogy egy oldalnak a színvonalát baromira nem az tükrözi, hogy hányan lájkolták. Mióta pedig kvázi fizetőeszközzé vált bizonyos körökben a Facebook-oldal, pláne nem mondhatjuk azt, hogy egyenes arányban áll a lájkolók száma sem az oldal minőségével, sem az admin (gy.k.: aki az oldalt vezeti, tartalommal látja el, stb.) képességeivel. (Talán hallottuk már, hogy ismerősünkkel előfordult, vagy netán velünk, hogy valaki tízezer lájkos oldalt ad, ha cserébe legépeljük a szakdolgozatát, vagy ad egy "ötezres" oldalt, ha egy hétvégi kamaty erejéig kölcsönadjuk a lakást.)
Valóban minden lájkolónak tetszik az oldal?
Elérkeztünk a kulcskérdéshez: miért is lájkolták az adott oldalt? Most azt gondolhatnánk, hogy egyértelműen azért, mert tetszik nekik az oldal. Hát egy lótúrót! Persze, igen, jobb esetben azért, de nagyon sokan marhára nem ezért. Akkor mi másért? Eláruljuk: mert valaki (közvetlen vagy közvetett módon) megkérte rá. "Te figyelj, megírod a földrajz beadandómat? Holnapra kéne, jegyet kapunk rá, és semmit nem tudok. Cserébe szerzek száz lájkot az oldaladra." Meg hasonló okokból. Persze, "vak tyúk is talál szeget" alapon a "bér-lájkolók" között is lesz olyan, akinek tényleg tetszik az oldal, de ez - az oldal stílusától és tartalmától függően - csak a lájkolók 1-10%-a.
Kicsit beszédesebb mérőszám az, hogy egy-egy bejegyzést átlagosan hányan lájkolnak. Nyilván a manipulatív bejegyzéseket ("ha nem lájkolják ötszázan, megszüntetem az oldalt", "lájk ha nem nem vagy hülye", meg hasonlók) nem számítjuk bele, az ezekre adott lájkok csupán azt mutatják, hogy a látogatók mennyire befolyásolhatók vagy hiszékenyek. De egy normális bejegyzés lájkolóinak száma már megmutat valamit. Azonban ez sem mutatja meg objektíven egy oldal minőségét. Érthetően megfogalmazva: attól, mert valaki összekunyerált százezer lájkolót, akik közül véletlenül 200 embernek (azaz 0,2%-nak) tényleg tetszik az oldal, attól egy "százlájkos" bejegyzés még nem lesz menő.
Sokkal jobban jellemzi egy oldalt, hogy egy bejegyzésre az összes lájkoló mekkora hányada kattan rá. Persze, most nem a 3-4 lájkolót (saját magunk, barát/barátnő, kistesó, haver) összeszedő oldalakra gondolok, de azért ez úgy 50-100 tag fölött már elég jól mutatja, hogy mennyire minőségi az oldal. Ezt kiszámolni nem nagy művészet (még annak sem, aki matekból kicsit gyengébb): el kell osztani az adott bejegyzésre érkező lájkok számát azoldal lájkolóinak létszámával, majd beszorozni százzal. Ezáltal kapunk egy szép százalékos értéket. Ezt kiszámoljuk jópár bejegyzésre, és máris megkaptuk az oldal "valós tetszési indexét". (Persze akiknek tényleg tetszik egy-egy bejegyzés, írás, kép, link, azoknak csak egy része - kb. negyede-ötöde - fogja azt ténylegesen is lájkolni, de itt már nincsenek nagy eltérések, meg hát azt, hogy most valami kinek tetszik, meg kinek nem, azt nem lehet objektíven mérni, szóval ezt az értéket nyugodtan használhatjuk az oldalak jellemzésére.) Ahol ez az érték 10% fölött van, arra azt mondhatjuk, hogy baromi jó oldal. (A jót itt olyan értelemben kell érteni, hogy az oldal lájkolóinak tényleg tetszik. Az már más kérdés, hogy a "tömeg" sokszor pont a gagyi termékekre bukik, a valódi értékre már kevesebben vevők.) Olyan 2-10% között szintén jónak mondható az oldal. 1-2% körül nem rossz, de azért lehetne jobb is. 1% alatt már azért el kell gondolkodni, hogy tényleg jó-e minden, vagy netán valamin sürgősen változtatni kéne. Persze, attól nem kell félni, hogy tömegesen "visszavonják a lájkot" az oldalról, ugyanis amit egyszer valaki lájkolt, azt nagyon ritkán fogja visszavonni, még akkor is inkább csak figyelmen kívól hagyja, ha egyáltalán nem tetszik neki. 0,1% körül, vagy az alatt pedig elég komoly gondok vannak. Gondoljunk bele: a látogatóknak alig egy ezrede nyilvánítja ki, hogy valami tetszik? Ez gáz. A "de menő vagyok, nekem százezres oldalam van" kijelentés máris nem hangzik annyira menőnek, ha hozzáteszik, hogy "abból 200 embernek valóban tetszik is".
Mesterségesen felpumpált oldalak
Szintén gyakori jelenség, hogy valaki indít egy oldalt, aminek önerőből lenne vagy 30-40 lájkolója, de történetesen az illetőnek van egy (érdek)barátja, aki rendelkezik egy "többtízezres", összekunyerált oldallal, aki bizonyos szívességekért cserébe kiírja "linkcserére", amit aztán a lehető leggusztustalanabb módon képes végrehajtani. Láttam jónéhány olyan oldalt, ami fél év alatt többszázszor "költözött el". (Aki nem értené, hogy miről van szó: kiírja, hogy "az oldal elköltözik ide: <és itt jön a felfuttatni kívánt oldal linkje>", persze semmi nem költözik sehová, csak így próbálja szándékos megtévesztéssel rávenni az emebreket, hogy azt az oldalt is minél többen lájkolják.) Azt hiszem, az ilyen oldalak tulajdonosainak sincs mire büszkének lenni.
Saját tartalmak aránya
Egy újabb érdekes kérdés, hogy egy oldal tartalmának mekkora része saját készítésű? Persze, egy oldal nem csak akkor lehet jó, ha csak saját anyagokat tesz közzé (persze szükség esetén, ha nem valami "közkincsről", vagy évek óta terjedő dologról van szó, azért illendő a forrást megjelölni...), de azért valamelyest jelent valamit, ha egy oldal minél nagyobb mértékben képes saját kútfőből meríteni.
A leglehangolóbb, amikor egy oldalon szinte csak olyan viccek, idézetek, "bölcsességek" bukkannak fel, amiket az utóbbi két hétben kb. 10 másik oldalon, meg 150 ismerősöm üzenődalán láttam kiírva. Ennél talán csak az gázabb, amikor egy közismert - vagy épp máshonnan lenyúlt - képet agyonvízjelezve, saját alkotásnak címkézve kiraknak, majd halálosan felháborodnak, ha ugyanazt (az egyébként többezer oldalon fellelhető képet) máshol is meglátják.
Zárásként pár szó szegény Szájensz Béláról.
Nem tudjuk, hogy dicső munkatársunk egyáltalán teljesen fel tud-e épülni valaha. Tavasszal, mikor Bélánk egy bányásztáborban volt, először mineroidózissal kellett kórházba szállítani, majd egy jókora szilíciumtömb esett a fejére, állítólag véletlenül. A sérülésekből hamar fel is épült, azonban olyan lelki megrázkódtatásokon ment keresztül, hogy szegény teljesen becsavarodott. Jelenleg erős antidepresszánsokat, és naponta kb. egy marék nyugtatót kap, de szegény így is nagyon maga alatt van. A kezelőorvosa szerint ha nagy szerencséje van, novemberre talán felépülhet annyira, hogy néha besegítsen a munkára, de még jó ideig tartózkodnia kell a komolyabb megterheléstől. Teljes felépülése akár éveket is igénybe vehet.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
