Először is leszögeznénk, nem tartjuk hülyeségnek, rossznak, a sátán művének, stb. modern korunk technikai és kommunikációs vívmányait. Nagyon hasznos vívmányok ezek, bár mint mindennek, az Internetnek is lehetnek káros hatásai. (Vannak is...) Azonban ezek legtöbbje abból fakad, hogy sokan meglehetősen ostobán, ész nélkül használják a világhálót. (Mint ahogy a közúti balesetért sem az úttest a hibás, hanem a barom száguldozó őrült, aki képtelen normálisan közlekedni.) Mindent lehet jól is, és rosszul is használni, azonban ha valamit elcseszettül használunk, az nem az eszköz hibája lesz.
Az alábbiakban áttekintjük, hogy miket NEM kellene csinálni az Interneten.
Ne teregessük ki a magánéletünk titkos részleteit!
Egyértelműnek tűnik, igaz? Nos, nem mindenkinek. Bár ez akkoriban volt "divat", amikor még nem a Facebook, hanem a blogolás volt a menő, de azért még manapság is találkozunk ilyesmivel. Jó dolog a blog, még a személyes blog is. Azt azonban soha nem szabadna elfelejteni, hogy amit írunk, bárki megláthatja. Igen, egy nyilvános blogot egyáltalán nem kizárt, hogy meglássák a szülők, nagyszülők, barátnők, osztálytársak, expasik/exbarátnők, tanárok, stb. Ha valaki képes közzétenni még azt is, hogy szombat délután hogy csalta meg a párját, ne csodálkozzon, ha előbb utóbb megszívja. (Bár ezen esetben talán nem is baj.) Szóval kétszer is gondoljuk meg, hogy mit teszünk közzé!
(Fontos megjegyezni, hogy bizony rossz szándékú emberek, akár bűnözők is olvashatják a blogokat, nyilvános Facebook-profilokat, Twittert, stb., szóval lehetőleg ne adjunk meg olyan információkat, aminek segítségével bárminemű kárt okozhatnak. Elég pár kép a szobánkról, pár elejtett információ, hogy mikor nincs otthon senki, és máris kvázi szabad utat adtunk bárkinek, hogy elemelje az új plazmatévét...)
- Hogy vagy?
- Olvasd el a blogomat!
Igen, van ilyen. Nos, elszomorítunk mindenkit: ha valaki azt kérdezi, hogy "hogy vagy", azzal nem csupán egy összefoglaló irományt akar látni, nem csak pár sablonos információra kíváncsi, hanem ránk. Arra, hogy mi írjuk meg neki, hogy hogy van, mi történt vele, röviden: társalogni akar. Azzal, ha mindent leírunk a blogunkra/Twitterre/üzenőfalra, és ha bárki barát/ismerős/stb kérdésére folyton csak egy linket adunk, ne csodálkozzunk, ha nem tartanak jó társaságnak.
Milyen zenét szeretsz?
Ha online ismerkedésre adjuk a fejünket, gyakran felteszik/feltesszük ezt a kérdést. Nos, erre sem az a megfelelő válasz, ha adunk egy 150 számból álló Youtube-lejátszólistát. Tudjátok: az ismerkedés, barátkozás többől áll, mint egy egyszerű adathalmaz kinyerése.
Nézd meg a profilomon a bemutatkozásomat!
Nem, ez sem jó megoldás. Ha valaki érdeklődik felőlünk - és mondjuk nem csak lekoptatni akarjuk -, akkor - az eddigi példákhoz hasonlóan - nem csak egy "ki vagyok, hol élek, mit szeretek" listára kívéncsi, hanem ránk. A személyiségünkre. Az pedig nem fog kiderülni egy 5 mondatos sablonos bemutatkozásból. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki folyton lekoptatunk, hogy "nézd meg itt, nézd meg ott", azzal pont azt kommunikáljuk, hogy bizony ő kicsit sem érdekel. Ezek után ne csodálkozzunk, ha a cleverboton kívül senki nem akar velünk társalogni.
Minek akarsz találkozni? Itt is tudunk beszélni.
Ezt szerintem felesleges túlragozni. Ha ezt valaki nem lekoptatásnak szánta, az egyszerűen antiszociális hülye.
Összességében: az Internet különböző szolgáltatásai remek találmányok, azonban mint mindent, ha hülyén használjuk, ezzel is több kárt okozhatunk, mint hasznot. Ezért aztán néha gondolkodjunk, mielőtt összevissza mindenféle baromságot írunk!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
