Igen, a Facebookról van szó. Amiről mostani cikkünkben szó lesz, az leginkább azokat érinti, akik vezetnek valamilyen oldalt az említett közösségi oldalon. (Persze ettől még mások is elolvashatják.)
A történet ott kezdődött, amikor a Facebook még csak feltörekvőben volt (és így számtalan konkurense létezett, pl. a rég elfelejtett MySpace), és mint minden feltörekvőben levő szolgáltatás, próbált folyton a felhasználói kedvében járni. Ebben az időszakban rengeteg hasznos újítást eszközöltek, ezek egyike, hogy lehetővé tették oldalak létrehozását. Ez egy tök jó dolog. De tényleg. Nem kell weboldalszerkesztéssel bajlódni, nem kell a blogunk címét midnenkinek megmutatni, elég egyszerűen egy oldalt készíteni, és azt megosztani. Mennyivel egyszerűbb! Persze, egy ilyen oldal nagyságrendekkel kevesebb lehetőséget biztosít, mint egy rendes weboldal, de még egy szimpla blog is több technikai lehetőséget rejt magában, azonban a felhasználók többségének nincs is szüksége egyébre, mint hogy ezt-azt, idézeteket, indián bölcsességeket, néha egy-egy képet közzétegyen. Arra meg ez tökéletesen megfelel.
Eddig a sztori szép és jó... igen ám, de a pénz- és hataloméhes Cukorhegyi Márk (jóval azután, hogy a Facebook kvázi monopolhelyzetbe került) nem nézte jó szemmel, hogy valami jól, hatékonyan működjön, az embereknek tetsszen, és mindezt úgy, hogy senkin nem élheti ki a pénzéhes hajlamait. Márk godolt egyet, és elrendelte, hogy a Facebook oldalak tartalma bizony ne jusson el minden lájkolóhoz. A hivatalos indoklás szerint (valami ilyesmit zagyváltak össze) azért, hogy tényleg azokhoz jusson el a közzétett információ, akiket érdekel. Persze! Mert aztán majd Cukorhegyi Márk jobban fogja tudni nálam, hogy én mire vagyok kíváncsi? Oké, hogy a média sokak agyát rongyosra mosta, de azért ennyire ne zombisodjunk már el, hogy ez a nyikhaj mondja meg, hogy engem mi érdekel, vagy mi nem!
Nyilván a hivatalos indoklással arra céloznak, hogy attól, mert valamit lájkolnak, még nem jelenti, hogy érdekli is őket. Amiben azért talán van valami igazság, de ettől még nem kell a felhasználókat hülyének nézni: én amit lájkolok, azt azért teszem, mert az a valami érdekel. Ha meg mégsem, akkor vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyom, vagy "diszlájkolom". (Csak én kapok agyfaszt a sok anglicizmustól? Lájk, lájkol, diszlájk, poszt, posztol, jó hogy a posztolót nem keresztelik el "poszter"-nek... de inkább nem adok ötleteket...)
Dühöngés befejezve. Ott tartottam, hogy még a primitívebb felhasználók is vannak annyira tudatosak, hogy képesek legyenek eldönteni, hogy valami tetszik-e nekik, vagy sem; megnézik/elolvassák-e vagy sem; kedvelik-e vagy sem. (Jó, való igaz, láttam már olyan felhasználót, aki csak több ember segítségével tudott egy oldalt "diszlájkolni".) A lényeg: ezzel a kamu indokkal Cukorhegyi Márk bizony bevezette, hogy a "lájkolóknak" csak egy részéhez jusson el, amit egy oldalon közzétesznek. Miért ne? Megteheti... Az ő cége birtokolja a Facebookot, bármit megtehet. És meg is tesz. Na de mi is a valós oka ennek a tahóságnak? Hát az, hogy minél több pénzt szerezzen! Hogyan? Úgy, hogy nagylelkűen felajánlotta, hogy némi anyagi juttatásért cserébe mégis lehetőség van több (bár nem az összes) lájkolóhoz eljuttatni a posztokat. De kedves... Egyébiránt méréseink szerint a lájkolóknak jóval kevesebb, mint a feléhez jut el egy-egy írás. De nincs mit tenni, a feltételeket ő diktálja, ha tetszik, ha nem.
Nem arról van szó, hogy ne tartanánk jó dolognak a Facebookot. Nagyszerű dolog (mint ahogy nagyszerű volt az iWiW is, amíg a töketlen vezetés el nem cseszte, és ahogy remek dolog volt a MySpace is, mígnem a pénzéhes hozzá nem értő vezetés elcseszte), csak ugye ahogy mondják: a fejétől bűzlik a hal. Tök jó dolog ez az egész, leszámítva, hogy pár seggfej próbálja diktálni nekünk, hogy mit, hogyan gondoljunk. Persze van némi lehetőség kibújni ezalól, ha fizetsz nekik. Ez a szép új világ. Tényleg tök jó dolog ez az egész, internet, közösségi oldalak... csak ne felejtsük el, hogy minden, ami Facebook - a képeink, beszélgetéseink, adataink, saját szerkesztésű oldalaink - egyetlen cég kvázi tulajdonát képezik...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
