Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szájensz Béla párkapcsolati írását olvassák.

Szerelem. Ahol két ember boldogan, őszinte kapcsolatban él egymással. Szeretik egymást, őszinték és odaadóak.
Egy lófaszt... legfeljebb a mesekönyvekben és a romantikus filmekben. Persze, mindenki bízik a szerelemben, hisz benne, hogy majd megtalálja a tökéletes párt. Aztán persze úgysem találja meg. Illetve megtalálná... csak követve az örök törvényt, aki tényleg szereti, megbecsüli, őszinte vele és odafigyel rá, azt vagy észre sem veszi, vagy nagyon rövid távon lekoptatja. Ennek párjaként él azon törvényszerűség, miszerint aki kevés figyelmet szentel a barátnőjére (barátjára), elhanyagolja, fájdalmat okoz neki, nincs ott, amikor szükség lenne rá, ahhoz már-már betegesen ragaszkodnak. Persze ezek nem általános szabályok, van egy pár százaléknyi kivétel, de ez nagyon kevés.
Hogy mi ebben az ésszerűség? Semmi. Nyilván találunk rá biológiai-pszichológiai magyarázatot, hogy miért létezik ez a jelenség, de ez minket most nem érdekel. Az sem, hogy miért választják sokan inkább a szenvedést a boldogság helyett. Az ő életük, mi, itt a stábnál cseszünk rá. Egy jelenséget viszont nem értünk. Jópárszor láttunk már példát arra, hogy valaki, aki saját maga által választott egy szar párkapcsolatot, betegesen irigy arra, akinek boldog párkapcsolata van. Ez még valahol érthető is lenne, na de úgy, hogy neki is megvolt az esélye egy hasonlóan boldog kapcsolatra? Hasonlattal élve: ha szabadon választhatok, hogy egy tűzpiros Ferrarit vegyek, vagy egy törött kerekű, szétrohadt lőcsös kocsit, és én önként az utóbbit választom, úgy gondolom, hogy ezután nem kéne irigykednem arra, aki a Ferrarit választotta.
Sőt, ami a legszebb, amikor sértésnek veszi, ha a másik - aki értelmes kapcsoaltot volt képes kialakítani - nem az ő elképzelése szerint alakítja a magánéletét. Kicsit abszurd nem? Nem lehetséges, hogy ahelyett, hogy a másikat becsmérelné, inkább saját magában kéne mélyen rendet tennie?...

A stáb közleménye: Szájensz Béla ezen írása túl komolyra és túl valósághűre sikerült. Félünk, hogy szegény örökre elveszítette a régi "perverz tudomány"-os énjét. Ezért a cikk megírása után visszarángattuk a Taigetosz Pereme elmeotthonra, ahol szegényre még többéves gyógykezelés vár. Jobbulást kívánunk neki!

A bejegyzés trackback címe:

https://pvtud.blog.hu/api/trackback/id/tr274948816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása