Igen, megint (javarészt) Facebook.
Az utóbbi időben gombamód megszaporodtak a Facebook-oldalak. (Egyébként nekünk is van, bár igazából ez a blog az elsődleges platformunk, de azért mi sem akartunk kimaradni a Facebook-diliből.)
Persze egyáltalán nem baj, hogy boldog-boldogtalan oldalt készít. Legalább lehet válogatni a különféle tartalmak között, mert ott aztán tényleg van minden, a jótól a nagyon szarig. De nem is ilyen szempontból vesszük szemügyre a dolgokat...
Természetes dolog, hogy nem tud mindenki mindig, naponta több (vagy több tucat) alkalommal saját kútfőből meríteni. Különösen igaz ez a idézetes és viccoldalakra. Nyilvánvaló, hogy ezek döntő többségét már valaki jópár évvel ezelőtt kitalálta, az oldal "adminja" (megint ez a kurva anglicizmus... miért nem lehet az oldal vezetőjének nevezni?) csak közzéteszi, meg szükség esetén megfelelő formába önti ezeket.
Az is természetes dolog, hogy az ember nem szeretné, ha a saját szellemi termékeit másvalaki sajátjaként hivatkozna rá. Erre találták ki az amúgy nem túl hatékony vízjelet. (Illetve maga a vízjel nagyon hatékony tud lenni, csak ahogy használják, az vagy rohadtul gáz, vagy pedig 10 perc alatt gimp-ben el lehet tüntetni.)
Mi is a vízjel? Nos, ennek rendkívül sok formája van. Képeken a leggyakoribb formája, amikor halványan (mondom HALVÁNYAN!!!) ráírják a készítő nevét, vagy egyéb más, rá utaló hivatkozást. A jó vízjel nehezen tüntethető el, de ugyanakkor abszolút nem zavaró.
Ezzel ellentétben Facebookon milyen vízjeleket szoktak leggyakrabban használni? Mondjuk olyat, ami a kép valamelyik sarkába van rejtve, és még egy kisiskolás is Paintben 2 perc alatt leszedi. Vagy olyat, ami vastagon, feketével, jó böszmén, 72-es betűmérettel a kép közepére van odacseszve, és a kép lényegének 68%-át simán kitakarja.
Persze az, ha valaki ocsmány módon elbassza a kitett képeit a vastag, gyászfekete vízjelével, az az egyéni problémája. Esztétika egyes, de semmi más gond nincs vele. A probléma igazán akkor kezdődik, amikor valami innen-onnan összecsórt képekre teszi ki a saját vízjelét. Igen, nagyon gyakori! Más órákig nyűglődik vele, ő meg jön, lementi, ha volt rajta valami esztétikus vízjel, azt eltünteti, vagy átszínezi valami módon, majd vastagon odabassza a közepére a saját oldalának nevét/linkjét/akármit. Aztán persze ha ezt szóvá teszik neki, még ő van vérig sértve, hogy hogy merik megvádolni, hiszen odaírt alá egy 20 másodperc alatt kiguglizott idézetet. Igen, mert szerinte ettől az ő tulajdona lett. Világos. Ha netán a képen volt valami angol felirat, amit ő (Google fordító segítségével) lefordított, akkor meg végképp jogosnak érzi, hogy már sajátjaként tekintsen rá, és mutogassa ország-világ előtt, hogy ezt ő csinálta. (Persze, ha akár pont ugyanazt a képet - amit ő is csórt - más, saját idézetet aláírva közzétenné, azt ő személyes sértésnek meg lopásnak gondolná.)
Na, ez a gáz.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
