Amint arról tudományos stábunk informálta tisztelt olvasóinkat, nemrég néhány otromba, gusztustalan bányász személyében idegen eredetű élet nyomaira bukkantak itt, a Földön. Bátor kutatónk, Hans Walterhasser egy merész expedícióra vállalkozott, hogy információkat gyűjtsön a szilíciumalapú bányászok anatómiájáról és életmódjáról. Kutatóútja siekrrel járt, alább olvashatják az expedíció eredményeit:
A feltételezésünk az volt, hogy eme idegen lények, hogy akklimatizálódni tudjanak a földi körülményekhez, valamilyen védőburokkal rendelkeznek. Nos, az első alkalommal, amikor fizikai kontaktust létesítettem egy ilyen bányásszal (véletlenül hozzáértem a csupasz hasához, fúúúúj...) éreztem, hogy maguk körül savas, vastag koszpáncélt fejlesztenek. Ezt úgy érik el, hogy hűen tartják magukat a "ne fürgyé le!" elvhez. Ebből adódóan irtózatosan félnek a víztől. Valójában csak most jöttünk rá, hogy a középkorban a várakat körülvevő vizesárkok a bányászok távoltartására szolgáltak! További felfedezés, hogy a neomagnolos víz pusztítja őket, és az általuk terjesztett bányász-kórt, szóval midnenki, aki feltételezhetően kapcsolatba került egy bányásszal, az most azonnal fertőtlenítse magát egy kiadós neomagnolos fürdővel!
Ez volt Hans jelentése az expedícióról. Szegény azóta sem heverte ki a bányásszal való érintkezés pszichés hatásait, jelenleg a pszichiátrián fekszik, leláncolva a rácsos ágyban, annyira megtébolyodott a bányász érintésétől. Jobbulást kívánunk neki!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
